Az Erzsébet Pince kézműves-családi borászat. A borászatot 1989-ben, a rendszerváltás évében a borvidék egyik első női szőlész-borásza: Prácserné Erzsébet alapította.
Erzsébet és férje Miklós megvásároltak egy régi, történelmi pincét Tokaj belvárosában, a borkereskedők utcájában. Ezt a pincét valamikor az 1600-as években vájhatták, majd az Orosz Borvásárló Bizottság használatában állt, és a pince másik/történelmi névadója Erzsébet cárnő használta az 1700-as években.
Az Erzsébet Pince évjárattól függően 10-12 ezer palack bort készít évente, mindent a Bél Mátyás által 18. században klasszifikált történelmi első- és másodosztályú, azaz a vidék kiváló talajú, legjobb szőlőterületeiről. A Prácser család négy tagja, Miklós, Erzsébet, ifjabb Miklós és Hajnalka együtt működtetik a borászatot, megosztva annak feladatait. Büszkék dűlőszelektált száraz boraikra (Zafír dűlő, Betsek dűlő, Király dűlő) és elhivatottan, csak a legjobb évjáratokban készítik el a birtok aszúit.
Minden tétel limitált mennyiségekben készül a fenntartható és biológiai művelésben részesülő dűlőkről.
A csapathoz tartozik Ronn Wiegand MW, MS amerikai szaktanácsadó, akinek a minőségellenőrzés és a házasítás a feladata.
A borászat első palackozott évjárata egy 1993-as 5 puttonyos tokaji aszú.
Hárslevelűre jellemző intenzív gyümölcsösség jellemzi az illatát. Tiszta, ropogós bor, jól definiált aromákkal: ananásszal, érett körtével, fehérhúsú őszibarackkal. Szintén felfedezhető illatában a citromfű, a hársméz, és az érett csipkebogyó. Koncentrált, mégis egyensúlyos, jól iható bor. Lecsengése hosszantartó, a szájpadláson kellemes, nem túl édes ízeket hagy. Jól iható önmagában, kertészkedéshez vagy aperitifként vacsorafőzéshez. Ha ételekkel párosítanánk, jól illik finom sonkákhoz, egy-egy jól kiválasztott érleltebb sajthoz, de akár egy szarvaspörkölthöz is.